A sokak által a legszebb madárnak tartott jégmadár a nap legnagyobb részét azzal tölti, hogy a víz alatt halakat fog, holott nem tud úszni.

A pompás jégmadár kitűnően alkalmazkodott a folyóparti élethez. Két színben játszó kékeszöld felsőteste csodálatos álcázás, mivel halakat keresve gyorsan és alacsonyan repül a víz felett, és ilyenkor alig lehet észrevenni.

Élettér
A jégmadarak tiszta, sekély, lassú folyású vizek széltől védett, hullámzásmentes helyein találhatók. Mivel nagy mennyiségű kis halat fogyasztanak, egészséges és halban gazdag vizek mellett kell élniük.
 A madarak előnyben részesítik a sok lelógó ággal benőtt fás területeket. A víznek elég tisztának kell lennie, hogy a madarak számára jól átlátható legyen. Számos jégmadár él egész évben a költőhelyéhez közel eső víz környezetében. A fagyos idő azonban arra kényszeríti őket, hogy nyílt helyeket keressenek a vízen - ezért télen gyakran találkozhatunk velük a szabad tengerpartok mentén.
 

Táplálék és zsákmányszerzés
A jégmadár elsősorban kis halakra: fürge csellére, tüskés pikóra vadászik. A víz színe felett akár három méter magasságban lévő leshelyéről, olykor szárnyán lebegve lesi a megfelelő zsákmányt. Ha kikémlelte áldozatát, leszorított szárnyakkal, szinte függőlegesen veti magát a vízbe. Amint erős csőrébe kapta zsákmányát, a madár szárnyával csapdos, hogy ismét a felszínre kerüljön, és aztán az elfogott hallal visszarepül megfigyelőhelyére. Hogy megölje áldozatát, az ágakhoz vagy ahhoz az oszlophoz csapja, amelyen ül.

Szaporodás
A jégmadarak általában üregekben fészkelnek, amelyeket csőrükkel vájnak a víz közelében lévő rézsűbe. Dürgés közben hangos üldözőrepülést folytatnak, ekkor a madarak az egyik pillanatban közvetlenül a víz fölé repülnek, hogy a következőben a fa csúcsán túl a magasba suhanjanak. Az üldözés órákig eltarthat, és természetesen többnyire azzal végződik, hogy a hím a nőstényt egy költőhelyre, a csöves üreghez "vezeti".
 Ha az alagút még nincs készen, mindkét madár mindaddig röpül neki csőrével a rézsűnek, amíg kis lyukakat fúrnak belé. Ha már elég helyet készítettek elöl, a madarak a földet lábukkal "kilapátolva" tovább bővítik, és hosszabbítják az alagutat.
 Ha az üreg elérte a megfelelő hosszúságot, és a hím becsalta a tojót, megkezdődik az ún. nászetetés, amikor a hím táplálékot hoz a nősténynek: csüngő szárnyakkal lekuporodik a tojó elé, és felé nyújtja a fejét, hogy átadja a halat. Ebből az etetésből a nőstény elegendő táplálékot kap ahhoz, hogy a hat vagy hét tojásnyi fészekalját kiköltse. A szülők közösen kotlanak a tojásokon, majd közösen táplálják a csupaszon világra jövő kicsiket. A fiókák kezdetben megelégszenek azzal, hogy egymás után etessék őket, úgy, hogy etetés után mindegyik egy hellyel odébbhúzódik, helyt adva a következőnek. Minél idősebbek lesznek azonban, annál nagyobb lesz a "kenyéririgység".