A csodálatos sokszínűség, amit megfigyelhetünk a nepáli társadalomban is, azt jelenti, hogy nagy a változatosság a különböző etnikai csoportok szokásaiban és hitvilágában. A fő rész a vallásokra épül, ahol a két fő szerep a hinduizmusé és a buddhizmusé. Aztán ott vannak még a dzsainák, a muszlimok, a keresztények, a szikhek és más etnikai csoportok, amelyek szintén a saját egyedi vallási hiedelmeiket és szokásaikat követik. A hinduk és a buddhisták között is vannak olyan csoportok, mint például a newarok, akiknek a következ vallási szokások mellett egyedülálló rituáléik is vannak, ilyen például a Bel Biwa, ahol egy fiatal lány szimbolikusan hozzámegy egy Bel gyümölcshöz. A newarok két vallási csoportra oszthatóak: buddhistákra és hindukra.

Az összes szokások és rituálék közül a házasodási szabályok különösen érdekesek. A hagyományos családokban a házasságról a szülők hozzájárulásával állapodnak meg miután a lány vagy a fiú nagykorúvá vált. A gyerekházasság és a poligámia (többnejűség) még mindig létezik Nepálban, bár a jog szerint már eltörölték. Minden etnikai csoportnak a rituálék különböző sorai állnak rendelkezésre az esküvői ceremóniára, míg sokan a hindu szokásokat követik. Sokaknak az a szokása, hogy megszöknek, mielőtt a szülők hivatalosan is elfogadnák a házasságot, illetve egyeseknél az a normális, ha megvárják a lány teherbe esését a hivatalos ünnepség előtt. A nepáli szokások olyan változatosak, mint maga a nép.

A házasságkötési korhatár törvényesen a nőknél 18 év, a férfiaknál pedig 21 év, de ehhez a törvények nem ragaszkodnak szigorúan. A legtöbb házasságot még ma is a szülők rendezik el, de egyre gyakoribbak a szerelmi házasságok, különösen a művelt emberek körében. A falvakban még a gyerekházasságokat is gyakorolják, Katmanduban pedig, különösen a newar közösségben, a két testvér egyidejű férjhez menetele is gyakori. Az esküvők gyakran több napig tartanak. A szertartások közé tartozik, mikor a menyasszonyt a menet és egy rezesbanda zenével a vőlegény házához viszi. Eredetileg a banda egy olyan együttesből állt, ami "Panche Baja"-t játszott, ez a nepáli népi hangszereket foglalta magába. De egyre több nepáli dönt olyan rézfúvós zenekar mellett, amelyik fülsüketítően hangosan játszik.

A pasni (rizs-etetés) ünnepség az egyik legfontosabb alkalom a gyerekek számára. A család és a pap jelenlétében, a hét hónapos gyermeket felcicomázzák, és rizzsel etetik, amit a család összes tagja egy érmén nyújt át. Több tárgyat mutatnak meg neki egy tálcán: egy kupac földet, hántolatlan rizst (unhusked rizs), téglákat, egy tollat és tintatartót és egy könyvet. Azt mondják, hogy a szülei meg tudják mondani a gyermek jövőbeli szakmáját abból, hogy melyik tárgyat veszi fel először.