Bár a gaviál szeret homokbuckákon napozni, ritkán távolodik el a víztől. A tiszta vizű, gyors folyású folyókat szereti, amelyekben van néhány mély gödör, ahol gyakran félig a víz alá bukva fekszik. Ilyenkor csak a szeme és az orrnyílása látszik ki.

A víz hőmérséklete egyenletesebb, mint a levegőé. A gaviál változó testhőmérsékletű hüllő, tehát testmelege a külső hőmérséklettől függ. Mivel a legtöbb krokodilnál északabbra él, gyakran a víz a legmelegebb hely, ahol tartózkodhat.

A gaviálok télen gyakran egész éjszakákat a vízben töltenek lent a vízfenéken, ahol a legkisebb a hideg levegő hatása. Minden testfolyamatuk lelassul, s így kevesebb oxigénre van szükségük. Csak levegőt venni jönnek fel a felszínre.

 

A krokodilok többsége sokoldalú ragadozó és mindent megeszik, ami az útjába kerül. A gaviál ezzel szemben szinte kizárólag halakra vadászik: lesben áll és csőrszerű szájával lecsap.

Ha elkapta a zsákmányát, felbukkan, és addig ügyeskedik, míg a halat fejjel lefelé igazítja, így nyeli le. Néha ide-oda csapkodja a vízben, hogy szétzúzza. Hidegvérűként a gaviálnak kevés kalóriára van szüksége, és ha megtömi a hasát, az akár egy hétre is elegendő.

A nagyobb gaviálok vízimadarakat és kisebb emlősöket is ejtenek, az emberre nézve azonban veszélytelenek. Találtak már emberi maradványokat néhány gangeszi gaviál hasában, de ezek minden bizonnyal olyan holttestekből származtak, amelyeket a hinduk hagyományos temetkezési szertartása szerint a szent folyóba vetettek.

Késő télen vagy tavasszal a gaviál megpróbál három-négy nőstényből álló háremet gyűjteni maga köré. Fütyülő és sziszegő hangokkal udvarol. Ha a „lánykérést” siker koronázza, a hím egymás után megtermékenyíti a nőstényeket a vízben. Ennek során a pár szorosan összebújva a folyó fenekére süllyed.

Mint minden krokodil, a nőstény gaviál is tojásokat rak. Körülbelül tíz méterre a parttól palack alakú fészkeket ás, és mintegy negyven kemény héjú tojást rak bele. Gondosan választja ki a fészekrakó helyet és megvizsgálja a fekvését, valamint a talaj minőségét, hogy a legjobb feltételeket biztosítsa az utódok kikeléséhez. Ezt követően a fészek közelében tartózkodik. Gyakran a közeli vízből hallgatózik, hogy vész esetén elriaszthassa a tojás tolvajokat, mint például a varánuszt vagy a sakált.

Minél melegebb az idő, annál gyorsabban fejlődnek a tojások. 60-90 nap elteltével bújnak ki az utódok. Az anyaállat odasiet, hogy kikotorja a fészket, majd az oltalmat nyújtó vízbe vzeti a kicsiket. Gyakran a pofájában viszi kölykeiket.

Az odaadó anyai gondoskodás ellenére is sok fiatal állat elpusztul, mielőtt elérni az ivarérettséget.