Kapkodnak a nepáli nyelvészek: egyetlen reményük a már szinte kihalt dura nyelv leírásához az utolsó beszélő, egy 82 éves asszony. Ezért megfeszített tempóban a nő halála előtt igyekszenek rögzíteni a nyelvet.

Szoma Deví Dura számos népdalt és -mesét ismer anyanyelvén, azonban sajnos már részben süket és vak. „Olyan ő, mint a hegyek mögött lenyugvó nap," - jellemzi Kedar Bilas Nagila, aki doktori disszertációjának részeként immár 2.300 dura szót örökített meg – „ha ő meghal, akkor sötétbe borul a dura nyelv, és mindörökre eltűnik".

Szoma Deví a Himalája hegyóriásai között fekvő Duradanda faluban él. Az egyetlen személy, akivel kihaló anyanyelvén beszélgethetett - egy szomszédos faluban lakó asszony - tavaly meghalt. Családjával és barátaival az idős nő nepáliul vagy gurung nyelven érintkezik.

A világ nagyjából 6500 nyelvéből átlagosan egy kéthetente kihal. Nepálban több mint száz különféle élő nyelvet használnak, többségük azonban erősen veszélyeztetett, főként azért, mert a közoktatásban a nepálit és az angolt használják.

„Amikor általános iskolába jártam, volt két dura barátom, de velük is nepáliul beszélgettem. Ők már nem ismerték népük nyelvét" - magyarázza a 38 éves nyelvész – „Szoma Deví hatalmas kincs".

A tudós - némiképpen önös érdekből is - Katmanduba szállíttatná az idős asszonyt gyógykezelésre, de nincs elég pénze rá. A rendelkezésére álló időben le akarja jegyezni a tibeto-burmai nyelvcsaládhoz tartozó dura nyelv szótárát és nyelvtanát. Abban reménykedik, hogy a nagyjából ötezer főt számláló dura közösségből sokan fognak majd kedvet érezni őseik nyelvének megtanulásához, úgy mint ahogy sokan tanulnak szanszkritül vagy latinul. „Ez talán megmenthet egy közösséget, amelyet az eltűnés fenyeget" - reménykedik Nagila.

2008.jan.18.