A kis panda éjjeli állat lévén a hajnali és esti szürkületekben, illetve éjjel jár táplálék után, és a nap nagy részét pihenéssel, alvással tölti el a faágak között. Kimondottan jó famászó, az egyensúlyozásban nagy segítségére van hosszú farka. Amikor alszik, akkor vagy egy faodúban lepi meg az álom, vagy végignyújtózkodik egy faágon, esetleg összegömbölyödve bedugja fejét egyik hátsó lába alá. Jellegzetes, gesztenyebarna színének köszönhetően szinte teljesen észrevétlen az ágak között.

A macskamedve fejpárnának vagy takarónak is használja bozontos, hosszú farkát, amivel ha a pofáját is befedi, elkerüli a fölösleges hő veszteséget.

Területét vizeletével és talp-, illetve végbélmirigyeinek váladékával jelöli, ugyanezt a célt szolgálja széklete is, melyet a territórium határán különleges „latrinákban” tárol.

A macskamedve hímje vehemensen védelmezi territóriumát. Ha a hímet megzavarja egy riválisa, rosszallóan fújtatni kezd. A támadás előtt az ellenfelek ritmikusan felemelik, majd leszegik fejüket, s ha egyikük sem retten vissza ettől a figyelmeztetéstől, akkor a két állat felágaskodik és „pofozkodni” kezd.

 

 

A kis panda általában magányosan él, de a párzási idény kezdetén partnerével tart. A hím követi az ivarzó nőstény illatnyomát, amely a párzás bekövetkeztéig egyre intenzívebb. A párzás a talajon történik, ezt követően a két állat útjai elválnak.

Mintegy hat héttel a fialás előtt a nőstény egy ágakból, füvekből és levelekből álló vackot készít egy faodúban vagy sziklahasadékban. Itt hozza világra legfeljebb négy kölykét. A bocsok nagyjából 28 centiméteresek, bundájuk dús és szürkés árnyalatú. Születésükkor a szemük és orruk még csukva van. Életük első tíz napját nyugodtan fekve a vackukon töltik, egymást átfonva vagy az anyjukhoz simulva alszanak.

Az anyaállat az első napokban sok időt tölt a kicsik őrzésével. Egy hét elteltével már hosszabb időre is elmarad, és csak néhány óránként tér vissza kölykeihez, hogy megszoptassa és tisztogassa őket. A hímnek ezalatt nyomát sem látni, még akkor sem, amikor a kölykök mintegy három hónapos korukban először hagyják el a vackot. Amikor azonban az anyaállat elválasztja a mintegy öthónapos fiatalokat, előfordul, hogy a hím hirtelen felbukkan, és játszani kezd velük. A következő párzási idényig, amikor az anya és kölykei közt kisebb összetűzésekre kerülhet sor, a kis család szorosan együtt marad. A fiatal macskamedvék nagyjából egyéves korukban már kifejlet állatok, fél esztendővel később pedig képesek kihordani és felnevelni saját utódjaikat.

 

 

Bár a macskamedvét a ragadozók közé soroljuk, táplálékának nagy része a bambusz. Alkalomadtán azért madárfiókákat, kisemlősöket és hüllőket is zsákmányol.

Bármilyen testhelyzetben – ülve, állva vagy akár fekve is – tud enni (a pandákon kívül kevés állatfaj képes hasonló mutatványra).