A világ legmagasabban fekvő nemzeti parkjában él a világ legmagasabban élő emlőse, a mormota. A hely hol is lehetne máshol, mint Nepálban, a Himaláján, melyet a nepáliak Sagarmatha néven tisztelnek. A parkot a serpák alapították 1976-ban, majd három évvel később az UNESCO felvette a Világörökség listájára.
Nepál 147 181 négyzetkilométer területű, 20 milliós lakosú ország. A világ legmagasabb hegyeinek lábánál húzódik. Északi részén 23 olyan csúcs emelkedik, melyek magassága meghaladja a 7600 métert, Nepál és Kína határán pedig ott áll az óriások óriása, a Föld legmagasabb csúcsa, amelynek tibeti neve Csomolungma: a föld, az ország istenasszonya. A Nepálban lakók Sagarmatha néven tisztelik; amely azt jelenti, hogy "a világ homloka". Félelmetes, titokzatos, de nagyon vonzó óriások ezek az örök hó födte csúcsok.
A Himalája egetverő csúcsait a Föld mélyének erői emelték a magasba. Százmillió évvel ezelőtt például az egymáshoz folyamatosan közeledő eurázsiai és indoausztráliai táblát tenger választotta el egymástól. Úgy hatvanmillió évvel ezelőtt aztán egymásnak ütköztek, és a szélük iszonyú
erővel egymásnak torlódott. Ebből az ütközésből jött létre a Föld leghatalmasabb hegylánca, a Himalája. A mozgás azóta is tart, és a Himalája lassan bár, de ma is egyre emelkedik - műholdas mérések szerint évente mintegy fél centiméterrel.
A Himaláján alakították a Sagarmatha Nemzeti Parkot, amely bolygónk legmagasabban fekvő védett területe. A park Nepál északkeleti részén, a tibeti határ mentén 1250 négyzetkilométeren terül el. A Himalája a világ legfiatalabb hegysége. A hegyes csúcsok, éles sziklagerincek, simára kopott szikla- és jégfalak, a lezúduló lavinák mind-mind a szél, az eső, jég és a hó domborzatformáló erejéről tanúskodnak.
A Sagarmatha természetesen nem csupán jégből és sziklákból áll. Az örök hó határa alatt zuzmók, mohák és törpefenyők lakják a tájat, valamint itt él az a különleges növény - a Saussurea gossypiphora - amely saját mikroklímát alakít ki magának, a dermesztő hideg ellen. A hegyről lefelé haladva egyre színesebb lesz a táj arculata: kanakalin, tárnics, himalájai gyopár és élénksárga alpesi pimpó pompáznak a hegyoldalakon. Négy- és ötezer méteres magasság között húzódik az alpesi bokrok övezete. Ezalatt nem túl nagy kiterjedésű erdők veszik át a terepet. A nyitvatermők között az öttűs, csüngő tobozú, elegáns himalájai selyemfenyő és az álló tobozú jegenyefenyő a leggyakoribb.
A park határain belül 28 emlősfaj, köztük két denevér és számos rágcsáló is honos. A nagyobb magasságban élő, nagyobb testű állatok kiválóan alkalmazkodtak a hideghez és a ritka levegőhöz. A gyönyörű hópárduc vastag bundát növesztett, a fekete medvét pedig tömör szőrzete és hatalmas tüdeje segíti a magasban. Itt él a sörényes tahr is, ez a fürge és erős, leginkább a kecskéhez hasonlító állat. A legmagasabban élő emlős állat a mormota. Az éjszakai életmódot folytató kispanda az alsóbb erdőövezetben él és kizárólag bambuszt fogyaszt. A nemzeti park területén 118 madárfaj honos, amelyek között megtaláljuk a csodálatosan szép himalájai fényfácánt, Nepál nemzeti madarát. A havasi varjakat már 8000 méteres magasság felett is megfigyelték.
A fenséges nemzeti parkot számos veszély fenyegeti, ezt legjobban az itt élő serpák tudják, akik 400 évvel ezelőtt vándoroltak ide Tibetből. Buddhista hitük szerint a természet eme páratlan csodája szentély (beyul), ami menedékhely lehet abban az esetben, ha a világra súlyos veszély leselkedne. A legnagyobb fenyegetést az egyre erősödő idegenforgalom jelenti a Sagarmathára. A park létrejötte a fantasztikus fizikumú és emberi tartású serpáknak köszönheti létrejöttét, 1976-ban alapították és 1979-ben már a Világörökség részévé vált. |