Chitwanban kétféle erdőtípussal találkozhatunk. Az óriás bíborfa erdő elterjedtebb, magasabban fekvő, árvíz biztos talajon nő. A 967 négyzetkilométer nagyságú Chitwan területének felét óriás bíborfa fedi. Ezen a területen sűrűn nőnek a magas törzsű fák, köztük a sárga-mahagóni, amely pikkelyes kérgű, kemény fa, valamint a tantarifa, amely tavasszal sárga virágban pompázik. Kúszónövények és liánok kapaszkodnak, tekerednek fel a fákra. A Siwalik-domb gerincén szalló – vagy chirfenyők nőnek.

Chitwan egy másik részén olyan folyó menti lapályok vannak, amelyeket a monszunesők idején elönt a víz. Itt szorosan egymás mellett növő trópusi fák és bokrok váltakoznak elefántfűvel, amely akár a hat métert is elérheti.

A folyó menti lapályokon rengeteg nedvességet kedvelő fa és bokor nő, egyik-másik szép virágokat hoz. A tűzvirágfa sötét ágai februárban virágzanak. A fák és bokrok virágpompáját a sorsfa illatozó fehér virága gazdagítja. A sorsfa a Clerodendrum nem példánya, amely március-április környékén vonzza a színes lepkéket és a méheket. Rengeteg bíborszínű rókafark-orchidea nő itt, a sungawa-bokrok pedig június-július környékén narancsszínű virágukkal virítanak.

 

Chitwan gazdag madárvilággal dicsekedhet. Bizonyos évszakokban egyetlen nap alatt több mint száz különböző fajt lehet itt megcsodálni. Több int 440 fajt számoltak össze, de ezeknek majdnem fele telelő madár.

A folyók és a tavak partján sok vízi madár él. Megszokottan cseng az indiai lúd markáns hívó hangja. A Royal Chitwan Nemzeti Park erdői visszahangzanak a madárhangokról: a sárgarigó és a feketetarkújú sárgarigó melodikus énekétől a homrai hangos „hup”-jáig. A ritka fajok képviselői a kínai bölömbika, a bajszos túzok, az óriás gólya és a púderharkály.

 

 

Becslések szerint ötven emlősfaj él Chitwanban. A legismertebbek az egyszarvú indiai páncélos orrszarvú és a tigris. A Chitwan-láp füves részén és erdeiben mintegy 400 orrszarvú él. Ez a park a faj egyik utolsó megmaradt fellegvára, hiszen a teljes populáció több int egynegyede itt él.

Chitwan ragadozói a tigrisek és a leopárdok, amelyek disznó- és pettyes szarvasra vadásznak. A két ragadozófaj verseng egymással, a tigris tartja ellenőrzése alatt a központi helyeket, míg a leopárd gyakran a park szélre szorul, ahol általában nem olyan bőséges a táplálék. Néha megosztoznak élőhelyükön, egymáshoz igazítják szokásaikat és különböző napszakokban vadásznak. Jelenleg hosszú távú kutatómunka folyik a chitwani tigrisekről.

 

 

Chitwan folyói és tavai sok hüllőnek és madárnak adnak otthont, például az igen ritka szürkefejű halászsasnak. A mintegy három méteres mocsári krokodil a tavak lezárt vizeit kedveli.

A gaviált könnyű felismerni hosszú, vékony pofájáról. Csak folyókban él, és akár öt méter nagyságúra is megnőhet. Ez a krokodilfaj egyre ritkább, a Narayaniban élő mintegy negyven kifejlett állat alkotja a legtekintélyesebb vad gaviál-populációt a világon. Kasara Durbarban tenyészprogramot indítottak, amelynek keretében több fészekaljat mesterségesen keltettek ki és az ember nevelte gaviálkölyköket 1980 óta vissza tudták engedni a szabadba.

A gangeszi delfin a Narayani-folyóban élő rákokkal és halakkal táplálkozik. Hangos sziszegő hangját a partról lehet hallani. Ez a vízben élő emlősállat kétméteresre is megnőhet.