A vaddisznó tíz-húsz négyzetkilométeres területet belakó kondákban él, ahol táplálék után turkál és egy napos helyen keres magának pihenőhelyet. Rendszeresen meghempereg pocsolyákban és iszapos dagonyákban. Ez nagyon fontos számára, és olyan „rutingyakorlat”, amelyet, ahol erre mód van, a házi sertések is megőriztek szokásaik között. Ez nemcsak abban segít, hogy távol tartsa testétől az élősdieket, hanem a koszréteg által védi bőrét a naptól is.

A nőstény (koca) rendszerint kisebb, mint a hím (kan), kisebb az agyara is. Gyakran több ellésből származó malacaikkal családi csoportokban élnek egy koca vezetésével. A konda tagjai közösen indulnak táplálékot keresni, közösen is pihennek és alszanak. Az anyából és lányaiból álló nagy csoportok alkalomadtán kisebb kondákra oszlanak, de gyakran egyazon vidéken maradnak, ugyanazokkal a találkozóhelyekkel, pihenőhelyekkel és dagonyákkal. A fiatal kanok legénycsordákba verődnek össze; az idősebbek egyedül élnek és csak a párzás idején találkoznak kocákkal valamint más kanokkal. Párzás után újra magányos életet élnek.

A vaddisznók sokféle röfögő, visító és csettintő hangon „érintkeznek” egymással.

 

 

A házi sertéshez hasonlóan a vaddisznó is túlnyomórészt növényevő, de igen válogatós. Eszik tölgymakkot, bükkmakkot, füvet, leveleket, gyökereket, páfrányokat, gumókat és terméseket, de nem veti meg a rovarlárvákat, békákat és egereket sem. A vaddisznó legtöbbször a konda többi tagjával együtt indul élelemkeresésre, mégpedig nappal, főleg reggel és alkonyatkor. Legtöbbször erős, orrmányszerű orrával turkál az erdő talaján és a posványban táplálék után.

 

 

A vaddisznó mintegy 18 hónapos korában válik ivaréretté. A kan azonban rendszerint negyedik életéve előtt nem nemz utódokat. Párzási időben az egyébként egyedül élő kanok csapatba verődnek és megküzdenek más kanokkal az elsőbbségi jogokért s a nőstény figyelméért. A küzdelem során a kan agyarával ellenfele vállába döf. A tömött szőrzet és a különleges, páncélszerűen megkeményedett bőr védelme ellenére a kanok komolyan meg tudják sebezni egymást. Ha egy kan egy koca kegyeibe akar férkőzni, megkísérli ritmikus udvarló hangok közepette állát a koca hátsó részére helyezni. Nem sokkal az ellés előtt a koca fűből és ágakból almot épít és oda vonul vissza, hogy világra hozza utódait. Az ellésre körülbelül százhúsz nappal a párzás után, tavasszal kerül sor. Egy alomban akár tizenkét vadmalac is születhet. A frissen világra jött kis vaddisznók mintegy tizenkét napig maradnak a fészekben, mire képessé válnak testhőmérsékletük fenntartására: ezután a korábbi ellésekből származó utódok az anyához és az újonnan születettekhez csatlakoznak.