Vörösróka

 

A rókák kitűnően „felfegyverzett” éjjeli ragadozók. Szemük alkalmazkodott a sötétben való tájékozódáshoz: a fényérzékeny sejtek mögött egy további réteg, a tapetum lucidum helyezkedik el. Ez visszaveri a szembe érkező fényt, ily módon a látott kép élessége megkétszereződik.

Hallása szintén a préda gyors észlelését szolgálja. Olyan alacsony frekvenciájú hangokat is érzékel, mint például a füvön keresztülfutó egér vagy a földön tekergődző földigiliszta sörtéi által keltett surrogás. A róka prédái életterüket és életmódjukat tekintve igen különböző. Ha a róka például a tenger közelében él, sirályok tojásait és fiókáit rabolja el, erdőlakóként viszont rágcsálókra és üregi nyulakra vadászik.

Minden róka táplálékának fontos alkotóeleme a mindig mindenhol fellelhető földigiliszta.

A kan és a szuka a párzási idényen kívül magányosan kóborol. A nap nagy részét egy földalatti üregben, a rókavárban töltik, vagy a föld felett ütnek tábort.

Az udvarlás és a párzás ideje a rókáknál általában a tél. Mivel rövid ideig élnek, a nőstények életükben kétszer vagy háromszor kölykeznek, a hímek viszont átlagosan csak egyszer nemzenek utódot.

Előfordul, hogy a szukát segíti az utódgondozásban egy lánytestvére, amelynek éppen nincsenek kölykei, vagy egy korábbi alomból származó fiatal nőstény. Ezek a „nagynénik” ily módon értékes tapasztalatokra tesznek szert a kölyöknevelés terén, melyet a következő évben kamatoztatnak is.

Röviddel a fialás előtt a szuka kiutasítja a kant a várból (néha két kan is együtt élhet egy nősténnyel).A fialás után a hím gondoskodik a család élelmezéséről. A kölykök szeme és füle két hét elteltével nyílik ki, és négy hét múlva hagyják el először a várat.

A rókakölykök igen virgoncak és kíváncsiak, és gyorsan cseperednek. Már szeptemberre elérik szüleik testtömegét, hamarosan elsajátítják a vadásztechnikákat, és szétszóródnak, hogy saját területeket keressenek. Sok kis róka azonban elpusztul, mielőtt még tízhónapos, ivarérett állattá válna.

 

Az ember évezredek óta vadássza a rókát prémjéért. Különösen Angliában üldözik az állatot az e célra tenyésztett vadászkutyákkal. Ez a szokás az emberek többségét megbotránkoztatja.

A rókák hordozói lehetnek a veszettség vírusának. Ha egy veszett róka kutyával találkozik és megmarja, a kutya harapása közvetítheti a halálos betegséget az emberhez.

Annak ellenére, hogy a vörösrókaállományt több évtizede vadásszák és a kotorékok elgázosításával fokozatosan gyérítik, a veszettséget még mindig nem sikerült felszámolni: Európa kontinentális részein komoly járvány veszélye lappang.