A leopárd híres alkalmazkodóképességéről - tökéletesen kifejlődött érzékeinek, valamint mintázatának köszönhetően észrevétlen marad, ha kell.

Bár a leopárd az erdőséget részesíti előnyben, más területeken is otthonos, legyen az akár félsivatag, akár közvetlen a hóhatár alatt elterülő, növényzet nélküli pusztaság. Szőre színe a halványsárgától a feketéig változhat.

Életmód
A leopárd ideje nagyrészét magányosan tölti, rendszerint jól körülhatárolt revírjén belül. Kivételt képez a párzási időszak, és amikor a nőstény a kölykeit neveli. Ha ugyan azon a területen túl sok vadászó leopárd tartózkodna, hosszú időre kipusztítanák vagy elűznék a zsákmányállatokat.
Mint a macskafélék családjának más tagjai, a leopárd is vizeletével jelöli ki területe határait, egyes fákat pedig "karomjegyével" lát el.
Ahol sok vad található, ott a vadászterületek is kisebbek, mint a vadban szegényebb vidékeken. A hímek rendszerint nagyobb területeket "bitorolnak", mint a nőstények, és gyakran keresztezik egy vagy több nőstény területét.

A leopárd és az ember
Szőrének egyedülálló szépsége miatt a leopárdot hosszú időn át vadászták. A hatvanas évek elején a Kelet-Afrikában leölt állatok számát 50 000re becsülik. A leopárd ma a védett fajok közé tartozik, de még ma is vadásznak rá csordagazdák, birkapásztorok és vadorzók.
Jóllehet a leopárd az ember által tartott jószágot is elragadja, a gazdák felismerték, hogy hasznos állat, mert korlátozza a füldek termését pusztító páviánok és vaddisznók számát. Azokon a helyeken, ahol a leopárdot kiirtották, ezek az állatok jelentős károkat okoztak.

Szaporodás
Ha a nőstény párzásra kész, hat vagy hét napig együtt csatangol egy hímmel, amelyet ebben az időszakban a nőstény fákon hátrahagyott vizeletének szaga csalogat. Párzás után a hím visszatér területére. Sem a kölykök születésével, sem felnevelésükkel nem törődik. A kicsik rövid, háromhónapos vemhesség után jönnek világra egy jól elrejtett vackon. A hosszabb kihordási idő korlátozná a nőstény zsákmányszerző képességét, és ennek következtében sem magét, sem pedig kicsinyét nem tudná táplálni. A kölykök születésekkor picik, segítségre szorulnak, tömegük mindössze 430-570 g.
Egy elléskor hat kölyök is világra jöhet, rendszerint azonban csak egy-kettő marad meg. A zavaroskék szemek, melyek valamennyi macskaféle kölykére jellemzőek, csak kilenc nap múlva nyílik ki. Ebben az időszakban a szőrzet pontocskái olyan sűrűen helyezkednek el, hogy a kis leopárd első ránézésre egyszínűnek tűnik.
A kölykök rendszerint két évig maradnak az anyjuknál, aki- amikor még egészen kicsik - néhány nap után új rejtekhelyre viszi őket, hogy ne váljanak az oroszlánok, hiénák vagy akár a hím leopárdok áldozatává.
Ebben az időszakban tanulják meg a kölykök a zsákmányszerzés és önellátás "fortélyait".

Táplálék és vadászat
A leopárd általában pirkadatkor és alkonyattájt vadászik. Zsákmánya elejtésére kombinált lopakodó- és támadótechnikát alkalmaz. Olykor csendben, lesállásban lapul ugrásra készen - például  egy faágon -, többnyire azonban halálos nyugalommal, alattomosan és ügyesen lopakodik közel a kiszemelt áldozathoz.
Áldozatát úgy pusztítja el, hogy mancsával a torkára üt, vagy átharapja a nyakát. Gyakran vonszolja magával saját súlyának megfelelő tömegű zsákmányát egy fára, ahol az ágak közé akasztja. Ott van ugyanis biztonságban az olyan dögevőktől, mint a hiéna vagy a sakál. Tápláléka elfogyasztása után a leopárd rendszerint vízzel telt gödörhöz megy inni.
A leopárd számos állatra vadászik: a páviánoktól, varacskosdisznóktól a közepes méretű antilopokon át a kis emlősökig és madarakig. Egyes leopárdok olykor egy-egy zsákmányállatra specializálódnak.